Képes "Mementó" (2)

Két évvel ezelőtt ugyancsak fenti címmel egy dokumentum értékű kötetre és a benne foglalt illusztrációk beszédes voltára hívtam fel a figyelmet szeptember 11-iki bejegyzésemben. A példaként kinagyított és elemzett képre emlékezve, New Yorkban élő jó barátom, Dancs Artur most meglepetésként saját fotóival fedezte fel azt, hogy időközben - a 2001-es szeptemberi, newyorki eseményektől eltelt tíz év során és éppen a terrortámadások szín- és emlékhelyén - a világot járt fotó "megelevenedett" - pontosabban bronzba öntetett az az élő figura, aki (korábbi magamat idézve) "remekül közvetíti azt a világméretű, lebénulásos döbbenetet, amivel azokban a pillanatokban mindannyian szembesültünk. Az utca szélén ülő, a robbanás malteres hamujával behavazott férfi, aki egy pompeji áldozatra emlékeztet, ölében a nyitott diplomatatáskájával, amelynek tartalmát ellenőrizné, ugyanakkor minden értelmes emberi cselekvésre képtelen az esemény és a látvány sokkjától - ez többet és mást mond arról, aminek már-már hihetetlen képei megtöltötték a világ sajtóját. Ez a kép egyúttal azt is jelzi, hogy a dolgok, az események mögé pillantó igyekezet minden esetben - legyen az íróé vagy fotósé - hosszú élettel, maradandósággal ruházza föl a pillanat megörökítésének krónikáját."


Szinte nincs is mit hozzáfűznöm ehhez az átváltozáshoz, mint azt, hogy a jó fotó úgy látszik, nem csupán önmagát őrzi meg az időben, hanem sugallatot adhat az érccel dolgozó, más időléptékhez szokott társművészetnek is.

Dancs Artur felvételei