Értő Szathmári-értékelés

Szathmári Pap Károly / Carol Popp de Szathmary (s elnevezését még ragozhatnánk különböző változataival, d nem tesszük) úgy tűnik, ott áll mind a magyar, mind a román fotográfia bölcsőjénél. Ha magyar részen nem is a legelső  s egyedüli döntő személyisége a fotografálás kibontakozásának, román viszonylatban mindenképpen a kezdet és a mérce - e mostanig kellően nem hangsúlyozott és elemzett kettősségét láttatja igen értően és sokoldalúan adatolva a Fotóművészet idei 2. számának tanulmányírója, Farkas Zsuzsa. Végre, mondhatni, egy becsületesen végiggondolt szintézis arról, amit egy vegyes etnikumú közép-európai térségben tevékenykedő alkotó szellem valamikor, a reform-korban tenni tudott, s amiben egyáltalán nem volt egyedül. Érdemes alaposan elolvasni s akár archiválni is ezt a cikket, mert a Szathmáriról szóló legfrissebb kutatási eredményeket összegzi, s egy tucatnyi olyan illusztrációt közöl az úttörő fotográfus gazdag, de mára már erősen szétszélesztett hagyatékából, melyek kivétel nélkül az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület, személyesen Molnár Attila elnök szerzeményei. Ezáltal is gazdagodik a mostanig közkézen forgó Szathmári ikonográfiai példatár, hiteles, első kézből való relikviákkal. A képsorból hadd szerepeljen itt is egy: ismeretlen család 1877-ből. Fotó Szathmári Pap Károly.