Hol a fotó?

A Kertész-témát nem tudtuk le a szeptember 8-i bejegyzésben jelzett retrospektív kiállítás hírével; André Kertész munkássága van annyira jelentős, hogy akár napokon át beszéljünk róla, hivatkozzunk rá, kérdőjeleire keressünk választ.

Az 1927-es tárlatnyitó műsorlapja, rajta József (Attila) is szerepel

Egyik ilyen kérdőjel - olvashatni bizonyos post-antiq elnevezésű blogban április 15-i jelzéssel, stílusosan közel József Attila születésnapjához. Arról van ugyanis szó, hogy korabeli dokumentumok hivatkozásából kiderült: André Kertésznek fotóznia kellett Párizsban József Attilát, aki a fotográfus egyik ottani kiállításán aktív, irodalmi-színészi szerepet is vállalt. Ez a fotó azonban mind a mai napig nem került elő. 


Nem részletezem a blogon megtalálható nyomozati okfejtést, sem a bizonyítékokat, elég az hozzá, hogy a kutatás nem alaptalan, ez a megsárgult meghívó talán elegendő kiindulópont ahhoz, hogy a művészi detektívszimattal megáldottak szagot fogjanak. Közben mi azon töprenghetünk, hogy ilyen esetek voltak és lesznek, hogy valakinek nem lehet föllelni, rekonstruálni a teljes életművét; hogy mindig lesznek elkallódott művek és mindig akadnak majd olyanok is, akik azért élnek, hogy ezek nyomába eredjenek. Meglehet, sose érnek célt, de ettől még a művészi örökségek csöppet sem csorbulnak, , legfeljebb megmarad a reménység egy esetleges váratlan meglepetésre, hogy a keresett alkotás egyszer előkerül. Elvégre így fedezték fel egykor a világrészeket is...