Medgyesi névjegy: Szőcs Lehel

Szőcs Lehel: Műhelyben
(27. Hmkk-fotótábor, Medgyes)

Egy kovácsműhely egész arzenálját rendelte fotója alá Szőcs Lehel a medgyesi fotótáborban, s felvétele klasszikus mesterek portréira emlékeztet, amikor az embert lehetőleg totális környezetében, munkájának és életének eszközei, díszletei között ábrázolták. A boldog és megnyugvást hozó összevisszaság, ami erről a fotóról árad, olyan sarokponttá avatja a kép színhelyét, amelyen életek és sorsok fordulnak meg, mert a kovácshoz egyszer az életben mindenki eljut, ha másként nem, a múló idő emlékösvényein. Szép, igaz felvétel ez az életkép.

"Névjegyek"

A kommunikáció mindent lebíró hatalmát és esélyeit példázza az a mód, ahogyan sikerül kapcsolatban maradni barátainkkal akkor is, amikor százvalahány kilométerre tartózkodunk egymástól, s szinte a perc törtrésze alatt sikerül képszerű üzenettel jelentkezni.


Így történt, hogy az Ádám Gyula szebeni beköszöntése után hamarosan a fotótábor csapatának más tagjai is jelentkeztek egy-egy "névjeggyel", jeléül annak, hogy nagy élet folyik ott a szebenkörnyéki szórványban: a vendégül látott fotográfusoknak sikerült jól "megkavarniuk" a vidék hétköznapi hangulatát. 


Márton Ildikó ezzel a titokzatos torony-ábrázolással (jobboldalt) jelezte, hogy az építészettel kapcsolatos bármilyen jelenésben és dimenzióban változatlanul otthon van, s az ilyen téma nála mindig emberére talál.


Molnár Attila Bolyáról való jelentkezéséről a pillanat elismételhetetlen meghittsége és pillanatnyi rögtönzöttsége árad: az egymás mellé állított, istállóajtó nyílását kitöltő szomszédok a helybeli megmaradás utolsó mentsváraiként, támoszlopok gyanánt tartósítják a látványt.

Szőcs Lehel, ugyancsak Bolyáról, egy ötgyerekes családfő rafinált portréjával jelzi az egyszerű nagy család jelenlétének hangulatát: a háttérben nadzagra terített, száradni kiaggatott ruhák lengedező halmaza a megsokszorozott élet gondjaira figyelmeztet, a megbillenni látszó családi otthon és a családfő domináns alakja között.

Végül, Veres Nándor hangulatos, húsvéti gondolatokat ébresztő életképe a juhtartó hagyományok máig élő, megújult, a jelenkori igényekhez idomult, mégis végtelenül egyszerű és továbbra is rudimentáris környezetét rögzíti, emberközpontú hitelességgel.

Köszönöm a "névjegyeket!"