Karakteres, az élet által esztétikailag is "megfaragott" zenészarc került csütörtök este lencsevégre, a zenei környezethez tökéletesen illő díszletezéssel. Ezt a képet mintha tálcán kínálta volna fel Ádám Gyulának a valóság, hiszen egy várudvaron tartott, szabadtéri koncert házatáján ezer és egy pillanat akad, melyben a zenész és hangszere közötti bensőséges viszonynak látható, demonstratív megnyilvánulásait lehet elcsípni. Ilyenkor, viszonylag korlátozott számú négyzetméteren, a vastag falak határolta, leszabott térben sok ember tartózkodik, s ezek között is arányaiban jelentékeny a zenészek száma; azoké, akik nem csupán közönségként viszonyulnak a zenei élményekhez.
A hangolás pedig a világ legtermészetesebb cselekvése ott, ahol a zene születik és él. Olyan, mint az ember torokköszörülése, mielőtt megszólalna. A zenét megelőző, sokak szemében zenebonás feleslegességnek tűnő, pár perces előjátékból nyer önbizalmat és ihletet az előadó - újabb és újabb hangolásig...
(Még több fesztiválfotó a megnyitó napjáról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése