A képen az éppen koncertező orgonista (Steffen Schlandt) és a trombitás (Hegyi Gábor) látható, ki-ki a hangszeréhez való kötődése pózában. Alakjuk fölött, sorskoronaként egy gazdag díszítésű csillár szórja fényeit, kiemelve a kettőst a templomi homályból.
Két zenében összeforrott ember, akik nem csak ezen a hangversenyen egyesítik zenei szándékaikat, hanem sokszor néztek már szembe így a közönséggel vagy éppen a kamerával. Két szuverén egyéniség, akik saját zenei "nagyüzemüket" igazgatják: az orgonista a hangok bámulatosan bonyolult és érzelem-gazdag birodalmára ügyel, a trombitás viszont őrzi és tökéletesíti azt a különleges technikát, ami tulajdonképpen a kezdetekre utal vissza, amikor még a trombitát egyszerűen csak fújták, a hangképzés pedig egyedül az ajkak kiváltsága volt. Az orgonista a megtartó erő jegyében muzsikál élete fix pontján, amelyből a világot igazgatja, a trombitás úgy viseli hangszerszámát, mint más a vándorbotját vagy a fegyverét: vállra vetve, pásztor módra. A kettő illeszkedéséről, harmóniává válásáról szól ez a fotó, mely az idei fesztiválportrék egyik mestermunkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése