Kuriózumokat fotózni eleve hálás feladat, de ahhoz azokat meg is kell találni. Ha pedig megtaláltuk, akkor rögzítésük mikéntje mutatkozik kemény diónak.
Sudár Balázs, a fesztivál többszöri vendége, a török zene (és kultúra) kiváló előadója és kutatója pittoreszk látvány ott, ahol éppen megjelenik. Gondosan ápolt, hosszúra növesztett, a szokványostól vagy divatostól lényegesen elütő dísze akár egy nyaksál, otthonosan simul emberünkhöz, és akkor kezd igazán életre kelni, amikor zenélés közben az előadó gesztusai folytán minden elképzelhető irányban röpködni kezd, mintegy láthatóvá téve, hangsúlyozva az ütem és a dallam összefonódását, egymásra hatását. Az átéltségnek ezt a külsőleg is remekül elkapott pillanatát nevezem itt "repülő szakállnak", mely épp úgy emlékeztet a forgó dervis táncára, mint a keleti hangzásvilág számunkra talán nehezen érzékelhető dallamosságára.
A pillanatból nem annyira a kuriózumot, mint inkább a lényeget elkapni - akár a mindenkori fotós álma is lehetne...
(További friss fesztivál-képek a HMKK fotóblogjáról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése