Külön örvendek ennek a szép csendesen alakuló-gyarapodó, spontán gyűjteménynek, hiszen nincs semmilyen előre lefektetett haditervem hozzá: az elv az, hogy szeszélyes olvasmányaim közben, ami a kezembe kerül mint irodalom és a fotóval kapcsolatos, azon melegében gyűjteménybe kerül. Egyelőre lexikális - szerzőre utaló különösebb - adatok nélkül. Viszont lehetőség szerint illusztrálva. Hogy érdeklődést felkeltő olvasókönyvként is betölthesse a szerepét.
Az antológia szerves része a Fotótanúnak. Amely, ha néha egy helyben áll, annak a jele, hogy közben más, szomszédos "kertekben" kapálok. Most, hogy már látszatra is van mivel dicsekedni, e bejegyzés erejéig hívom fel a fotót kedvelők figyelmét az újabb gazdagodásra.
És hogy ez a kis reklámízű jegyzet se álljon itt egymagában, a nagybányai Hajdú Tamás líraian szép, könnyed nyári csendéletét illesztem melléje: írás közben ugyanis blogfigyelőmben ez ugrott be mint a legfrissebb termés:
a szitakötő csókja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése