Blogvizitek (21) - Orosz Sándor

Részlet a  Személyes víziók c. sorozatból

A 2007 óta gyarapodó blog házigazdájáról annyit tudni, hogy Magyarország fővárosában él és hogy tavaly november végén ismertette meg világhálós látogatóit különösségükben is mélyértelmű, jelentéses diplomamunkáival. 


Ezen kívül feltűnő, hogy Orosz Sándor nagy előszeretettel foglalkozik épületfotózással, illetve esküvő- és eseményfotózással (mindezekre külön blogja van, amelyeket szintén érdemes fölkeresni).


Bárhony nézegettem jobbra-balra és előre-hátra, fantáziámat a leginkább a Személyes víziók c. diplomamunka-sorozat kötötte le s téregetek vissza azóta is többször egy nap.Rengeteg fantázia és érzés van benne, s a képek alá mellékelt rövid vallomása is arra utal, hogy éveken át készült s megvalósítására. (Megjegyzem, tulajdonképpen nem remélt ajándék ilyen munkákra bukkanni egy fotóblogban...)


Tudom, hogy mindaz, amit Orosz Sándor itt művel, az távol áll a dokumentumfotótól és a tárgyias, objektív képírástól. Sok benne a spekuláció és a manipulálás, de ehhez én csak akkor csatolnék negatív értelmet, amennyiben mesterkélten, rosszul alkalmazzák. Mindaz, amit a dobozlakásainkba egykor kívánkozó óriásposzterekről mond, az tökéletesen áll. Az ember szereti becsapni magát, illúziókat hajszolni. Az állandó szembenézéshez nincs se ereje, se idege. Orosz Sándor éppen azt mutatja meg, mennyire esendő és szívszorító az ember elvágyódása az őt fogságban tartó művi térből, fantáziája ezért teremt olykor nevetséges, de meseszerűségében megnyugtató illuzórikus szabad tereket mindennapi életéhez...

Részlet a személyes víziók c. sorozatból

Mintha élne

Pusztai Péter ötlet-

gazdag, ma is frissnek ható utcai pillanat-

képeit szerkesz-

tem újra a Káfé főnix portálon. Valamikor a honlap elődjén teljes egészében végig lehetett lépdelni a Huncfut hétköznapok-nak keresztelt, majdhogynem napi rovat mintegy kétszáz fotóján. A honlap "bezárt", a sorozatot át kell menteni az utódportálra - más elrendezés, más koncepció szerint. Különös, felemelő élmény újra magamba ereszteni az aleatorikusan egymást váltó skiccek, tréfák, képi poénok és jóindulatú lesifotók sorjázó üzenetét. Egyenként mérlegelem a képek önálló jelentéstartományát, megállapítva, hogy PP előtt nem léteznek tabuk, de elzárkózó preferenciák sem. Mindent látványnak könyvel el, ami a szeme elé kerül. És minden, ami a szeme elé kerül, valami rendkívüli szerencse révén, fölkínálja magát neki.

Patakcsobogás

Várday Béla érdekes, forma-

kísérleti sorozat-

tal lepett meg. Az általam (is) szerkesz-

tett Káfé főnix-

be szánta, ahol látható is belőle egy szűkebb válogatás, itt csak jelezném, hogy ezt a fajta studiumot sem tartom egyszerű formajátéknak. Örvendek annak, hogy az alkotót nem ragadta el a "patak sodra", nem állt neki grafikailag alakítani, szerkeszteni a puszta látvány hozta jelentésmezőt, inkább annak a végtelen lehetőségéből merített bőven, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyó vízbe lépni, ergo, kétszer nem lehet ugyanazt a patakképet rögzíteni. Az örök változás, a víz fodrozódása, hömpölygése, szökellése, siklása, zúdulása (stb., stb...) adja a csobogást magát is, ha nem is halljuk a természet hangját. Az anyag többféle - szilárd és folyékony - megjelenési módjának egymásra hatása, szimbiózisa látszik itt nagyon jól, színekre bontva, egyedi, alkalmi elrendeződésben.

Szép munka, filozofikus-zenei áthallásokkal. Ami a technikai finomságokat illeti, ott a szakértőkre bízom magam. Számomra elég, hogy eltöprenghettem egy tucatnyi kép fölött.