Cigány temetés Madarason

Cigány vezető közeli nőrokonát temették a minap Csíkmadarason, s az eseményre tiszteletét tette a Székelyföldön és a környékén élő valamennyi roma csoportosulás, réteg. Ritka látvány az ilyen, nem csak a helybelieknek s az éppen ott tartózkodó fotósnak, de a cigányoknak is - így az esemény megörökítésére kapott engedély többszörösen is értékes.

Ádám Gyula érdeme, hogy élt a lehetőséggel és mélyen megrendítő, ugyanakkor információ gazdag képsort rögzített a temetés mozzanatairól. Személyes fotóblogján 28 felvételen nyomon követhető az egész madarasi rekviem. Az itt látható képen a sír melletti megrendülést, a nyitott gödör fölötti elválás szorongásának soknemzedékű kórusát látjuk ösztönösen és a földhányás szeszélyes domborulatait követve felállni. A fotó akár nagyívű jelkép is lehetne, cigány sorson innen és túl: csak a távozással szembesülve tudjuk igazán értékelni emberi önmagunkat és a mellettünk élőket. A fájdalmukat jelenléttel és tisztelettel kifejezésre juttató cigányság sokszínű külsőségei ne tévesszenek meg minket: ugyanarról a pillanatról szól minden gesztus és mozzanat, finoman érzékeny megfigyelés, ami kit így, kit úgy, biztosan utolér egyszer az életben...

A képriport egy rövidebb változata a Káfé főnix honlapon - itt.

Temetés, 1941

Három kocka egy porlepte, szétfaricskált filmről, 6x6-os felvételek, 1941-ben készültek, Reményik Sándor költő kolozsvári temetésén.

A rendülés három kockája. Reményik amellett, hogy költő volt, a kisebbségi szókimondás és életérzés felmutatójaként egész Erdélyben ismert és kedvelt volt. Gyász, dísz, magyar komorlás. Kanonizált idézetei csak úgy keringtek az evangélikus templom hajójában imádkozó gyülekezet feje fölött. A lovak szokatlanul illedelmesen, mondhatni megilletődve szellentettek, szotyogtattak olykor. Fő a diszkréció - így a gyászhuszárok, kezükben a fekete ostorral.

Szemtanú meséli: Túróczy Zoltán evangélikus lelkész temette.

"A kolozsvári evangélikus gyülekezet "kicsi fehér templomának" szószékén búcsúztatta írói nevén "Végvári"-t, azaz Reményik Sándort, evangélikus költőnket, Erdély reménységét és lármafáját. Az oltár előtt egy csodálatos katafalkon feküdt a költő... A katafalk körül pedig a "ragyogóban" láttuk így nevezték gyűjtőszóval az erdélyi "népviseletet" - az erdélyi lányok és asszonyok soha eddig nem látott mennyiségű és színpompájú koszorúját. Körülöttük ünnepi feketében a megye, a város és az ország vezetőit, a kolozsvári egyetem professzorait, polgári egyesületek tagjait és teljes díszben a kolozsvári hadtest tisztjeit.

Felekezet nélküli, első demonstratív megmozdulás volt Reményik Sándor temetése Kolozsvárott. Minden ház fellobogózva, mindenki ünnepi ruhában, mindenki nemzeti-politikai búcsúztatást várt Túróczy Zoltán ajkáról. Túróczy Zoltán pedig ismét megmaradt a BIBLIA két fedele között..."

A Magyar Protestáns Panteon szerint a Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..." Meghalt 1941. október 24-én.