Ákos

A csíkszeredai "régi fotósok" körüli események a jelek szerint a Fotótanúra (is) irányították a figyelmet, hiszen igyekeztem eddig is teret adni minden olyan okos húzásnak, ami a fotózás értelmezésével, hasznával kapcsolatos.

Ez a figyelem számomra is hasznos volt, hiszen egymás után fedeztem föl a párhuzamos blogokat, melyek örvendetesen elárasztották az internetet. Elsőként figyeltem föl Várday Béla jelentkezésére, akinek azért is örvendtem, hiszen szegről-végről "egy faluban" lakunk, de szükség volt a netre ahhoz, hogy toronyiránt eljussanak hozzánk egymás gondolatai.

Fotósblogja legújabb trófeája egy kézdivásárhelyi Ákos-koncerten készült felvételek, amelyek közül a szerző által is legjobbnak vélt fotót emeltem ki a Fotótanúba. A képen szerencsésen találkozik az artisztikum és a lényeg megragadása keresésének igénye. A méltán népszerű, önmagához is igényes előadóművész nem a látvány, hanem a hangja révén kér helyet a szívünkben, lesz közkedvelt. A kép sejtelmességén és dísztelen fenségén túl egy olyan, a homály palástját magára öltő egyéniséget hoz át a fotós, aki önmagát adja bele a hangzásvilágba, a látványba.

(Érdemes vissza- és előremenőleg lapozgatni a Várday-féle blog képeit, bejegyzéseit, a bejegyzett kommenteket. A következőkben magam is igyekszem más blogokat is felkeresni és a magam szempontjai szerint szemlézni.)