Brassai

Ma ünnepel Brassó, de talán mégsem csak ő...

Brassai mesternek, alias Halász Gyulának ma emlékeznek meg a Cenk alatt születésének 110., halálának 25. évfordulójára. Az a fotóművész, aki a világ előtt örökre emlékezetessé tette szülővárosa nevét azáltal, hogy alkotói nevévé választotta, megérdemli kisközössége ragaszkodását emlékéhez.

Az eseményre szóló meghívót magam is megkaptam, de én inkább e blog csöndjébe-árnyékába húzódva, az eseményektől fizikailag távol, lélekben viszont majdhogy testközelben követem lélekben mindazt, ami a mai emlékezéssorozat keretében elhangzik Brassairól.

Gondolom, az erdélyi és a nemzetközi fotográfia jelesei közül többen is jelen lesznek, hiszen ők nem csupán rajongói, hanem haszonélvezői és bizonyos értelemben tanítványai a nagy brassói mesternek, aki a fekete-fehér fotografálásban utólérhetetlen precizitással, szakmai hozzáértéssel, munkabírással és dokumentarista elkötelezettséggel nyilvánult meg. (A meghívó mellé montírozott párizsi éjszakai őrjáraton a világ fényei és árnyai találkoznak a macskakövek fölött s ütköznek meg a rendészek arcán, köpenyén, kerékpárjain, de ugyanilyen kontrasztos valósághűséggel ábrázolja a párizsi kokottot, az utcalányt vagy az éjszaka egyéb lovagjait, kóbor szerelmeseit...

Tudom, mert jelezte, hogy az eseményen ott lesz Kincses Károly is, a magyar fotótörténet és -elmélet jeles képviselője, a Magyar Fotográfiai Múzeum egyik megálmodója és létrehozója, aki nemrégen indított blogjában (KK fotómúzeuma) a magyar fotográfia nagy halottjai kapcsán veszi számba veszteségeinkben rejlő nyereségeinket is. Az idősödő ember természetszerűen egyre többet foglalkozik a halállal, ahogy KK blogindítójában írja:

"Míg fiatal az ember, nem foglalkozik sehogyan sem a halállal. Vagy ha igen, az csak extrém kirándulás, nem mindennapjainak szinte már természetes része. De ez nem egy konstans helyzet. Egyszer csak körülnézel, s azt veszed észre, hogy bár te ugyanolyannak hiszed magad, mint korábban, mégis egyre több barátod, ismerősöd, családtagod kerül odaátra."

Neki pedig elsősorban fotós barátai, ismerősei, családtagjai voltak. Mindenek előtt Kolta Magdolna, a felesége. De köztük van jó pár éve a nyílt utcán, fényes nappal levadászott Fenyő János lapszerkesztő is, aki KK számára elsősorban kiváló fotós, akinek már az apja is sokat tett a magyar fotográfiáért... De megismerhetjük általa Inkey Tibor bácsit, a sztárfotóst, aki annyi jeles művészt örökített meg és a szakma becsületes mesterembere volt egész hosszú életében...

Ő is beszél majd Brassairól - Brassóban. És valószínű, hogy blogjában majd felbukkan a brassói megemlékezés témája is. Blogján érdeklődött, találkozhatnánk-e a Cenk alatt, de most úgy jött össze, hogy egyelőre csak a hálón át izengetünk egymásnak - tisztességes, megbecsülő szavakkal.