Bodor Zsoltnak most bejött: lelkesen küldte az itt mellékelt felvételt egyik nemrégi vidéki útjáról. Azon akadt meg a szeme, hogy mintha két szablya feszült volna egymásnak, kósza felhőkből kirakva a fakó kékségű őszi égen, s hogy földi dimenziót is mellékeljen hozzá, látni engedi egy csoport fenyő hegyét, amely fölött az általa "égi háborúnak" nevezett jelenség számára megjelent.
Az ilyesmi sose tart örökké. Megörökítésük az egyetlen módja annak, hogy elhihetővé, tapasztalati úton is érzékelhetővé tehessük e jelenségeket. Az égre írt képeket, valljuk be, nem csak a képzelet ruházza föl értelemmel, hanem a természetet mozgásban tartó erőknek is van annyi beleszólásuk, hogy ha nem is felsőbb akaratot, de bizonyos fajta jelet küldjenek a számunkra.
Igaz, az összemért szablyákat kis jóindulattal nyugodtan tekinthetjük egy olló szétnyíló szárainak is, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy akárcsak a grafikus a papíron, a festő a vásznon vagy a falfelületen, a fotós a filmen vagy a papírképen, az ég is egyfajta rajztábla a természet kezében, amire a neki éppen tetsző, őt foglalkoztató jeleket, ábrázolatokat pingálja. A mi dolgunk az, hogy idejében elcsípjük őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése