*
Tiszta, tűnődő lányarc néz velünk szembe. Ünnepélyes, miként a viselete is az. Hagyományosan visszafogott, csupa gondolat és érzés, amelyek nincsenek ugyan elrejtve, de nem is rínak le róla hivalkodóan. Szabó Szilárd tanfolyamtársát fotózta le modellként, aki a kurzuson résztvevők számára szívesen öltözött népviseletbe - nem jelmez ez rajta, egész lényén látszik, hogy ebben nőtt fel. Olyan természetesen hordja, mintha a legdivatosabb cuccokban feszítene.
Szinte várja az ember, hogy megszólaljon. De mit is mondjon? Ez a lány kevés szavú, magában hordozza gondolatait, csak ritkán és csak bizonyos körben nyílik meg. Olyankor levetkőzi tűnékeny révedését és ő is olyan, mint kortársai: egyéniségét, életcélját kereső alig-felnőtt. De a keze kimunkált, nem tétlen kéz, ajkán elszántság ül, lányos bizonytalanságában is inkább határozott.
Szerencsés, jó munka ez a fekete-fehér portré. "Passzus" a szerzőnek a további, érdemi munkához. S egy kicsit ajándék is, Rebi részéről. Nem mindennapi modellt ismerhetett meg benne Szabó Szilárd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése