*
Ádám Rebeka művészportréja életszerű jelzés egy művészi aktusról, autentikus cselekvés közben. Nincsen rajta semmi csináltság, sem az ábrázolt személynek - a modellnek - szóló kedveskedés, épp úgy beillik riportnak is, mint személyábrázolásnak. Ez az egymásba játszó kettős funkció teszi érdekessé és többszólamúvá a képet. A produkcióhoz beállított sejtelmes fények, de még inkább árnyékok palástja alatt álló előadóművész a teljes kikapcsoltság/átélés, belső világára való összpontosítás burkában áll előttünk. A spotfények csak annyira világítják meg, amennyire a rendezők arckifejezése és kézjátéka fontosságára akarják terelni a figyelmet. A fiatal fotós beéri ennyivel: nem tolakszik rá a látványra, inkább megpróbál résen lenni, hogy azt, amit lényegesnek tart, ne szalassza el, pontosabban: rögzíteni tudja a nehezen, szakmai fortélyokat és türelmet igénylő képelemeket.
Munkája akár stúdiófelvételnek is beillene, bár evidens, hogy a mesterséges, látványbarát környezet megteremtése nem célja a fotográfusnak. Ahhoz meglehet, hogy más modellt és semleges terepet választott volna.
Kísérlet, sok ígérettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése