 |
| Vitos Hajnal: Ünnepi díszben (Bogártelke) |
Levelet kaptam ma egy jó barátomtól, Vitos Hajnal csíkszeredai fényképésztől, aki a szülei budapesti útján látottakat-tapasztaltakat írja meg nekem, majd keserű gondolatait is papírra veti, hiszen az ő munkái is ott vannak a Parlament előtt, túszául esve a "mindenható" politikának. Nem tehetek mást, mint hangot adok véleményének, hiszen vétek volna a szőnyeg alá söpörni, hogy világunk bármilyen tekintetben, mindinkább ormótlan elefántként viselkedik a porecelánboltban.
"Bevallom őszintén - írja Hajnal -, mennyire sokat jelentett a számunkra (az elején) ez a különlegesnek vélt pályázat. Rendkívül izgalmasnak tűnt, mert a négy nagy fordulóból álló megmérettetés elhúzódó ideje alatt végigkövettük, kinek milyen és hány fotója maradt benn a végső döntéskor. Labancz István barátom úgy fejezte ki magát, hogy ez élete legnagyobb pályázata. Nekünk ugyanis az volt a vágyunk, hogy szabad téren, nyitottan tehessük közszemlére fotóinkat, ahol az emberek séta közben pillanthassák meg azokat, ne csak akkor, ha kifejezetten kiállításra, galériába járnak.E nagy álmunk teljesült is, s mostanáig élt az a kívánság is bennünk, hogy bárcsak mi is megláthatnánk a helyszínt... viszont jelenleg már minden megváltozott, hiszen ilyen formában a mi művészi hozzáállású, a világ szemlélését színesítő, jószándékú rezgésszinttel üzenő pillanatfelvételeinkkel, furcsa módon politikai harcok eszközévé váltunk, anélkül, hogy mi ezt akartuk volna. Ez nem érdem, hanem szégyen."
 |
| Labancz István: Farsangtemetés |
Hajnallal mélységesen együtt érzek, akárcsak Labancz Istvánnal is, s mindenkivel, aki mindezek ellenére bízik abban, hogy művészetével jó célokat követ. Álljon itt a pályázaton értékelt egy-egy fotójuk: akik ide látogatnak, a tiszta élményt és szándékot vihetik magukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése