Erdei barangolás

 Erre szólít a budapesti Vancsó Zoltán, akit az utóbbi időben ismertem meg és következetesen akció-embernek bizonyult. Szeretem, ahogyan nem csupán éli bele magát az alkotás világába, hanem egyenesen magával ragadja azokat, akik a művészi szép születésénél szívesen asszisztálnak.


Legutóbbi hírlevelében arról ír, hogy mennyire megtréfálta őt az  erdő, amiről azt hitte, hogy hiába járja az ember keresztül-kasul, mert már semmilyen új arcát nem tudja mutatni, mert mint téma lerágott csont. De mesélje el a fotográfus, a saját szavaival:

"Az elmúlt két évben szinte mást sem csináltam, mint jártam az erdőket, ráadásul fényképezőgéppel a kezemben. Ez számomra is meglepetés volt, hiszen előtte meg voltam arról győződve, hogy a fotográfiában már nem lehet semmi újat kihozni a fák birodalmából. Azt hiszem tévedtem. :) Persze, ezek a kirándulásaim (hol magányosan, hol társaságban) legtöbbször belső utazások is voltak egyben, amire néha csak a monitor elött ülve, a képek láttán eszméltem magam is.

Sok tervem van az elkészült anyaggal, reményeim szerint 2012-ben egy nagy meglepetéssel is szolgálhatok majd, de erről egyelőre nem beszélhetek, annál is inkább, mivel rengeteg teendőm van még vele.

Ami viszont már elöljáróban elkészült, az egy virtuális kiállítás, ahol négy teremben 24 fotó látható, de a weboldalamon a sorozat többi képeivel is találkozhattok."

Nos, így néz ki a Vancsó-féle beavatás a műteremtés dolgaiba, s nem marad más hátra, mint az ünnepnapok nyugodalmas perceiben időzzünk el abban az erdőben, aminek furcsa, poézissal átitatott képeit Vancsó Zoltán elhozta nekünk.

Nyílt nap Vancsónál

Vancsó Zoltán budapesti fotográfus munkáit két bejegyzésemben is megidéztem (Szunnyadó értelem; Örömkereső lélek), amelyekben kb. úgy jellemeztem a fiatal művész munkáját, mint ami teljességgel nyitott a közönség felé.


Ezt a megérzésemet Vancsó Zoltán most újabb gesztussal alátámasztja: meghívást tett közzé november 27-ére, holnapra saját otthonába, hogy bemutassa, miként él és alkot egy fotóművész, de még inkább, hogy elbeszélgessen érdeklődő barátaival az alkotásról, s nem mellesleg, ezúttal kedvezményesen hozzájuttassa vendégeit alkotásaihoz, könyveihez. Meghívólevelében azt is leírja:


"Aki nem engedheti meg magának, hogy pénzt költsön, szívesen elfogadok cserébe mást, amiről úgy gondolja, hasznát vehetem. Ez lehet egy üveg méz, egy kosár gyümölcs a kertből, egy könyv, amit olvasásra ajánl, de lehet akár egy szállás lehetőség vidéken, külföldön, vagy bármilyen más szolgáltatás (fordítás, tervezés, hajvágás , stb.) Egyszóval, a pénz most tényleg nem számít. (Nemsokára amúgy sem fog… )


Reggel 7 körül kelek, utána egy órát jógázom, tehát 8-tól már lehet jönni, egészen késő este 10-ig. Szeretettel várok mindenkit november 27-én, vasárnap, az alábbi címen: II. ker. Széher út 76. fszt. (Kapucsengő: Vancsó)


Megközelítés:
BKV-val: Széll Kálmán tértől a 129-es busz Széher úti végállomásáig (vigyázz, körjárat!), onnan fél perc séta az erdő felé, bele a zsákutcába. (A 76-os szám pont a korházzal szemben van, balra.)
Biciklivel: ezt csak a hozzám hasonló őrülteknek ajánlom, ugyanis elég izzasztóan magasan lakom… A Bognár utcáig van bicikli út, onnan kezdődik az emelkedő java.
Autóval: a Széll Kálmán tértől Hűvösvölgy felé kell menni, a Budagyöngyét elhagyva a Szerb Antal utcán (jelző lámpás kereszteződés) balra fel a legtetejéig, ott jobbra a zsákutcába. Parkoló hely nem mindig van a ház előtt, ezért érdemes inkább hamarabb megállni és onnan felsétálni.


Gyertek bátran, remélem minél többen találkozunk!"


Én most csak azt sajnálom, hogy a jókora földraji távolság miatt személyesen nem tehetek eleget a vizitnek, de szívderítő kéznyújtásáért ezúton küldöm jókívánságaimat e nem mindennapi, holnapi fotós találkozásra.

Örömkereső lélek

Vancsó Zoltán fotográfus munkássága egy idő óta mind kitartóbban foglalkoztat. Március 14-i beírásomban már bemutattamforma, de Nagycsütörtök lévén, nem hallgathatom el, mennyire megörültem, amikor két irányból is megérkezett hozzám a művész újabb hírlevele, amely felhívja a figyelmet az Emil Cioran idézeteivel feleselő vagy összehangzó, akár pdf-ben is letölthető fotósorozatára (A lelkiismeret orgazmusa), amely egy régi szériának a felújítása.


Ami számomra leginkább figyelemre méltó, az a nyíltság és az önzetlenség, ahogy igen jelentős, szemnek, szívnek és szellemnek egyaránt tetsző művével a közönség elé lép. A filozófiai mélységű, egyben költői erejű, kifejező szövegek szomszédságában a ma meghatározó szellemiségű nagy európai zarándokhelyek életképeiből, emlékvilágából táplálkozó képeskönyve a lélek örömszerző kísérleteiről tesz vallomást, hangsúlyosan éppen a csíksomlyói kegyhelyről és környékéről, de nem marad ki Máriapócs, Fatima, Medugorje, Lourdes sem. Nem szenteskedő, csupán finom, érzékeny megfigyelő, mindent képes befogni és befogadni, legtöbbször azt a tanulságot is, ami a felszín alatt, a mélyben mutatkozik meg, s ami a cioran-i életműben többek között ekként ölt aforisztikusan testet:


"Nincs hit, csak a hit sokféle és egymással kibékíthetetlen formái vannak. A sajátunktól, bármilyen hit legyen is, ne várjunk biztatást: épp csak azt fogja lehetővé tenni, hogy egy kicsit többek legyünk annál, amik öröktől fogva vagyunk…"


Egy csíksomlyói és egy lourdes-i képét a megfelelő Cioran-idézetekkel mindenképpen csatolom.

"Egy vallás önmagában semmi: sorsa azokon múlik, akik elfogadják." (E. Cioran)

"Velünk együtt meghal minden, örökre megszűnik minden. Micsoda előny a halál, micsoda visszaélés! Kisujjunkat sem kell mozdítanunk, és máris a világegyetem urai lettünk, hiszen azt is magunkkal rántjuk a semmibe. Meghalni erkölcstelen." (E. Cioran)

Szunnyadó értelem / The Sleep of Reason

Vancsó Zoltán fotóművész elektronikus levélben tudatta, hogy megjelent új fotóalbuma (Szunnyadó értelem / The Sleep of Reason), amelyben tulajdonképpen az emberiségnek a gyermekekhez, a gyermekeknek a világhoz fűződő kapcsolatait próbált meg képi megfogalmazásokkal megvilágítani.


Hálás, ugyanakkor nehéz téma. Az album szép, elmélyült munkát tár elénk s a művész dicséretére legyen mondva, megtekintése bárki számára elérhető, amennyiben számítógépes hozzáféréssel rendelkezik a világhálóra.  A Szunnyadó értelem lapozgatása kiemelkedő élmény, még akkor is, ha inkább csak a képi információt értékelhetjük. Vancsó Zoltán értékesíti benne mindazt a gazdag szakmai tapasztalatot, amit egyrészt szabadon fotózó művészként, másrészt a 168 óra fotóriportereként szerzett.


Így vall e kettősségről egy interjúban:


"Két teljesen külön fotós él bennem... Ez egy szinten skizoid érzés... Nem vagyok egy kifejezett riporter alkat és annyira nem érdekelnek ezek a napilapos őrületek. Annyiból viszont riporter vagyok, hogy a képek, amiket készítek, emberekhez köthetők. Legtöbbször olyan jeleneteket fotózok, amik mégis riportként vagy riportfotóként működnek. De ezek a képek nem az aktualitásuk miatt izgalmasak, hanem reményeim szerint túlmutatnak azon."


Nem mellékes tényező, hogy a fiatal fotográfus elkötelezett híve a fekete-fehér fotográfiának, ugyanakkor mind elszántabban szeretne nyitni a filmoperatőrség felé, mert úgy érzi, hogy a csapatmunka nagyot lendíthetne előre művészeti törekvésein, amelyeket talán a fotózás magánya itt-ott már kikezdett...


Lapozgassuk egy nagy művész szívvel-lélekkel elképzelt és megvalósított munkáját, s közben felfedezhetjük magunknak Vancsó Zoltánt, az embert, aki szereti a véletlenre bízni magát. Persze, korántsem véletlenül...


Honlapjára itt lehet belépni - csak kíváncsiaknak!