Tegnapi eseményről készült Ádám Gyula fotója - egy olyan történésről, aminek tulajdonképpen április 14-én, de még inkább március 15-e előestéjén kellett volna bekövetkeznie, s nem is Csíkszeredában, ahogy az megtörtént, hanem Kolozsváron (ahol nem történt meg).Történt, hogy a székelyföldi festészet egyik meghatározó, még ha olykor vitatott is, alakja, Márton Árpád festőművész, aki egész sor művészpalántát nevelt a csíkszeredai iskolákban és befutott művész lett mind idehaza, mind az anyaországban, az idén életének 70. évét tölti. A magyar állam ezért úgy gondolta, hogy megérett a helyzet, hogy kitüntetéssel tisztelje meg munkásságát. A március 15-iki általános kitüntetés-hullámmal együtt tehát az ő neve is felkerült a listára, s megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét , amit a művész tisztelettel el is fogadott, kérve a szervezőket, hogy ne kelljen az átvételéhez Kolozsvárra utaznia, hanem tegyék lehetővé, hogy Csíkszereda lakói előtt, nyilvánosan kapja meg a lovagkeresztet.
Kérése meghallgatásra talált, s ki is tűzték a március 14-i időpontot, amikor is Magyarország csíkszeredai konzuljára hárult volna a feladat, hogy ünnepség keretében átadja a kitüntetést. Csakhogy a főkonzult történetesen megműtötték Budapesten, mire az átadási ünnepséget pár nappal elhalasztották. Csakhogy a lábadozó dr. Szabó Béla az európai légtérlezárás miatt nem tudott idejében megérkezni az elhalasztott ünnepségre, a bukaresti nagykövet, Füzes Oszkár nyújtotta át.
Az ünnepség tehát megvolt, kellő ünnepélyességgel, zsúfolt díszteremmel a helyi polgármesteri hivatal patinás épületében, volt laudáció, zenekari közjáték, néhány beszéd, sok taps, átadás, s a riportképen az életén elmerengő, töprengő portréját kapjuk, sajátos körítésben: zászlók között, előtérben a munkálkodó zenekari taggal, mögötte, alig észrevehetően, a pálmalevelek közé húzódva a nagykövet kukucskál. Életes kép ez, csupa protokollal, és mégis protokoll nélkül, mert nem csak azt ábrázolja, amit kell, hanem azt is ami van - és a művész portréján talán az is rajta van, egy visszfény erejéig legalább, ami lesz...
(Itt most egy utalás lenne a Káfé portál Márton Árpád galériájába, hogy a kitüntetett munkásságából is ízelítőt nyújtsak, ámde mert a portált pár napja szétverték a hackerek és működését beszüntette, rekonstruálnom kellett a 70 éves művész tiszteletére készített portfóliót; felhasználtam az alkalmat és egyúttal kiegészítettem az anyagot.)
