![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisoWj2ZsnWpEhGCnAWQ10EXc8AOCaiOrP1XfmaJ5XV0aLuT-TBFIMr5oelVYAB63BSIK1YoKUJtSW8n6V_dL-WkPmypH-jSyFUD7ySdDEik_e4__Vk6bq4kdnoMsAx2rl50wwpw1Xe_Fs/s320/fototanu_pusztina.jpg)
Ahol nincs, ott az ilyen képek már nem élnek, már nem kínálják magukat. Viszont ha rájuk nézünk, annál nagyobb a döbbenet. Előttünk áll egy élet, amely körös-körül göröngyöket, szépen felmorzsolt, páráló földet termett, s ahogy nőtt a felásott terület, úgy fogyott a kis sziget, amelyen ez az összekényszeredett emberpár megvetette a lábát és úgy tűnik., élete végéig kitart?
Döbbenetes jelkép ez a konkrét helyzetjelentés: múltba és jövőbe vetíti mindazt, amit egyetlen szóba nem lehet sűríteni, de egyetlen érzésbe is alig: az elmúlás szorongató mellkasi fájdalma, szúrása...
Ádám Gyula moldvai csángó képei, Hegedűs Dóra fotográfussal közös kiállításon tekinthetők meg Magyarországon, a Goldmark Károly Művelődési Központban és Szabadtéri Színházban, június 25-éig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése