![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq460kfIaXCHK-5CCb4zenQJrwWdlRJCkw4ZIF4MT0C_B44CJilOFZUzdqlDo4QHB7OI-w5qEpqY9UGO_pyc_hcEQLVF9nxsKFTotqiPAgTSk812CYGXjhOTIF6FHjNW5k9xU4iBWPKWQ/s320/fototanu_andreescu_93.jpg)
A kutya hátranéz. Lát valamit. Vagy valamit otthagyott, ahová ki tudja, mikor jutnak majd vissza - ha visszajutnak egyáltalán...
Az állatok felügyeletére rendelt arctalan gyermek maga az elszánt nekifeszülés. Megy, amerre az állatai viszik. Hajtja az állatokat, amerre a földeken még ott sarjad valamicske rágnivaló remény.
Kopárság, várakozás, elszántság - ezek az őszi tarolás koordinátái. Ezeken hiába keressük az idillt, mert a nyárral együtt elköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése