2010. január 7., csütörtök

Állatbarátok


A fotóriporter zaklatott életet él: örökké fel kell legyen töltődve az újdonság keresésének nem csak az óhajával, hanem a gyakorlatával is.

A székelyudvarhelyi Balázs Attila (Udvarhelyi Híradó) jó ideje gyakorolja e hivatást. Lapja sűrűn illusztrált képanyaggal, ezért sok a loholni valója Udvarhelyen és környékén. Ezen kívül feladatába vág a nemrég indult székelyföldi portál, a szekelyhon.ro ellátása érdekesebbnél érdekesebb képanyaggal. E versenyfutásban nincs egyedül, hiszen a portált még a Csíki Hírlap és az Udvarhelyi Híradó fotósai is táplálják, galériájuk látogatottsága nagy érdeklődésre vall.

Délután összefutottunk volt egy kiállításon, ahol néhány legutóbbi riportútjáról mesélt. Az egyik, egy szászcsávási óévbúcsúztató népszokást, a szalmával befont, égő szekérkerekek dombról legurítását 34 képben dokumentálta le, talán kissé túlbeszélt, de néprajzilag pontos, helyenként látványos képriportban.

Mai fegyverténye, a Kalonda-tetőn egy állatfarmon megtelepedett fiatal német párról szóló egészen friss képriportja a skót felföld világát hozza be a székelyföldi hegyek közé: felföldi marhák, vadlovak, vadászgörények nem mindennapi látványával, egy olyan 80 hektárra terjedő vidéken, amelybe ez a két jóvágású fiatal valósággal beleszerelmesedett. Megtelepedésük a székelyföldön ritkaság számba menő kuriózum, mint ahogy az az érdeklődésük is. Az ember szívesen néz szét gazdaságuk házatáján, s kettős portréjukon Balázs Attila a görényeket tartó fiatalokból nem csupán az életörömet, hanem az eleven természetért való rajongás gesztusait is ábrázolja.

Kívánok a portál fotóriportereinek minél több valós hétköznapi szenzációt, hogy lehetőleg elkerülhessék azok áltörténések álképeivel való kényszerű pótlását. A galéria nem házifeladat, hanem lehetőség a jól körbejárt, arra érdemes témák gyors felmutatására.

1 megjegyzés:

  1. ez az óévbúcsúztató népszokás ismét érdekes és hangulatos számomra.

    az utolsó bekezdéshez. nem tudom a fotósok mennyire lehetnek a maguk urai ebben a szenzáció hajhász világban. mennyire vihetnek hiteles, őszinte, érdekes pillanatokról készült képeket és mennyire kötik meg a kezüket "megrendelésekkel". harsány világban élünk, harsányságot várnak sokan.

    én nem a fotózásból élek, de a saját területemen azt látom, hogy nem mindig a józan ész a döntő, hanem az érdekek. azok irányítják a cselekedeteket.

    de nem szeretném negatívan zárni a hozzászólásom. bízzunk benne, hogy az igényesség győzedelmeskedik hosszútávon.

    ezt a gondolatmenetet, csak úgy általában írtam. távol álljon tőlem, hogy a bejegyzésben szereplőkkel, képeikkel összefüggésbe hozzam! csak az utolsó bekezdés hatására jutottak eszembe ezek a gondolatok.

    VálaszTörlés