A csíkszent-
domokosi HMKK-
fotótábor tárlatának egyik jellegzetes-
sége, hogy a rendezők különös fontosságot tulajdonítanak a kiállított képek méreteinek. Tudott dolog, legalább is a fotográfiát művelők és kedvelők körében, hogy egy nagyobb méretű kép nem csupán hatásosabb, könnyebben értelmezhetőbb, hanem nyilvánvalóbban árulkodik a felvétel minőségéről, a szerző mesterségbeli tudásáról, az általa használt technikák hivalkodás mentes alkalmazásáról.
Az is könnyen belátható, hogy ha valamennyi kiállított kép esetében egységesen alkalmazzák a méretesebb nagyítást, a fizika törvényei alapján azonos falfelületre kevesebb kép helyezhető el a kiállítás rendezés esztétikai szabályai szerint. Vajon, baj-e ez? Hiszen nem egyszer halljuk a figyelmeztetést, hogy "a jóból is megárt a sok" vagy "a kevesebb néha több". Akkor mégis, mi köti meg a rendezők kezét?
Ezúttal művészeten kívüli, ám alkotáslélektanilag nem elhanyagolható szempont intett óvatosságra: végül is 12 fotóművész munkái között kellett elosztani a rendelkezésre álló kiállító felületet, hogy a tárlat szerzőkre vetített statisztikai adatai viszonylagos egyensúlyt, esélyegyenlőséget fejezzenek ki.
Így a tárlaton látható képek kb. egy harmada emelkedik ki nagyobb (rendszerint 70 cmx50 cm, illetve 50 cmx50 cm) méreteivel, közöttük Szentes Zágon itt látható képe, mely elsősorban grafikai erényeivel szólítja meg az embert, vonz magához. Távolabbról alkalmunk van az összképet a maga színárnyalati gazdagságával együttesen értékelni, ha pedig közelebb lépünk, akkor a kavicsbánya falai előtt magasodó zúzottkő halom kúpba rendeződött textúráját is megcsodálhatjuk. Engem egy nagy körültekintéssel, precizitással és sok szeretettel felépített mesére emlékeztet ez az amúgy holdbéli tájra emlékeztető bányarészlet, amelyből hiányzik ugyan az ember, de a kép minden porcikája, négyzetcentimétere a megmunkáltság, a kitermelés, az emberi ráhatás és beavatkozás letagadhatatlan nyomait viseli magán. Kisebb méretű, hagyományos nagyítás esetén talán e ráébredés létre sem jön bennem, felületes elhaladtomban egy dekoratív, látványos tájképnek könyvelném el a sok közül - igazságtalanul.
Köszönet az értő "hangsúlyokért"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése