![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEios4ZU5f7GX27KkxqYR-uGDjjPu4qDMVOn0uipzuF7lZQPhAUVC30pAfHgwaFqufsnrXVt3O650cCAnTswCmIbWypOzyMImy-2S60Q1QixyS6XmRmHiePAg-mgpgqfu8-GggNpM76TYwo/s320/Korispatak4813_danis.jpg)
E kép egyike azoknak a felvételeknek, amiket a Romániában üzemvezetéssel foglalkozó magyarországi fotós a Székelyföldön, pontosabban Kőrispatakon készített, s amelyek egészen közel hozták őt a fotózás értelméhez, lényegéhez. Lépésről lépésre megtanult a fotóért élni, s legjobb képei mindig akkor születtek, amikor sikerült elvonatkoztatnia attól, hogy eredeti belső indítékai a behatárolt látvány kellemességéhez nyúlnak vissza. A tájat addig kénye-kedvére fényképező magánemberből rendre helyzetre kész, felelősségét felismerő kép-szerkesztő válik.
Azt mondják, a szoros lelki kapcsolatban álló ember és állat az idők során elkezd hasonlítani egymásra. Ezt a többszörösen beigazolódó törvényszerűséget a kép is igazolja. Sokadiknak, de eredeti, egyedi módon. Szépséget, mély érzelmeket, sugárzó emberséget ábrázol, pedig csak egy parasztember és a lova van rajta, tapasztott agyagfalú hodályban - feltételezhetően istállóban. A tekintetek azonban minden helyszínt elvarázsolnak. És lenyűgözik a vérbeli fotóst is...
megfog ez a kép. nagyon őszintének, sallangoktól mentes fotónak látom. jó lenne ilyeneket készíteni. tetszenek a hozzá fűzött gondolatok is. a belinkelt sorozat nemkülönben. jó volt itt járni ma este is. :)
VálaszTörlés...egy párat a falamra akasztanék...Így is köszönettel Úram!
VálaszTörlésPusztai Péter, Montreál