Nagy pénzek és a fotó?

Pusztai Péter barátom átküldött egy listát a világon a legnagyobb pénzért eladott fotókról. Neki is felhívták rá a figyelmét, a lista különben elérhető a Wikipédián, de az információk a leginkább mégis embertől emberig terjednek a leghatékonyabban. A magam részéről most továbbadom a problémát azoknak, akik ide be szoktak járni. A lista jó kellene hogy legyen arra: senki se veszítse el a reményt, mert jó, hogy pillanatnyilag fotográfusi munkájáért nem sok anyagi elismerést zsebelhetett be, a remény zöld lombja mindig a fejünk felett virít.


Mert lám, a nagy pénzek és a fotó egy-egy árverésen szépen összetalálkoznak, alkotójuk örömére. De mennyire szabály- és törvényszerű ez a találkozás? Nem csupán káprázatról van inkább szó? Nézzünk a mélyére minden esetben és talán a választ is megtaláljuk saját erőből. Személy szerint engem az érdekel, hogy művészi-szakmai szempontból mennyire függnek össze az arányok a dolgok pénzügyi részével, és megvallom: közvetlen összefüggést, motiváltságot nem igazán találtam. Lehet, másoknak több szerencséjük (jobb szemük és ítélőképességük) van. Ide is írok mindjárt néhány adatot az illusztrációhoz kiválogatott képek alá:

Andreas Gursky: Rhein II (1999) - 4 338 500 $

Cindy Sherman: Untitled#96 (1981) - 3.890.500 $

Ismeretlen: Billy, a kölyök (1879-80) - 2.300.000 $,

Edward Steichen teliholdas fotója (1904) - 2.928.000 $, 

Dmitrij Medvegyev: Tobolszki Kreml (2009) - 1.750.000 $

Számomra továbbra is nyitott kérdés: mi van a semmi és a rekord összegek közötti, a fotográfusok zömét érintő senkiföldjén, a szürke sávban?

A csók

Pár éve árverezték el az itt látható fotó kópiáját Párizsban, méghozzá nem kevesebb, mint 20 ezer euróért. Úgy látszik, ez a csók ennyit ért...

Igaz, a képet a híres francia fotós, Robert Doisneau készítette, s egy fiatal pár boldog, felszabadult csókját ábrázolja a párizsi városháza előtt, amint 1950-ben, a háború utáni évek lelkes hangulatában a nyílt utcán fejezik ki érzelmeiket. A Life magazin bízta meg őt, hogy készítsen fotóriportot a franciákról és a szerelmesekről.

Mostanig mindenki azt hitte, hogy az így készült remekmű, A csók egy ihletett pillanatban született, de mint minden mítosz, idővel ennek aurája is megkopott. Mára ugyanis kiderült, hogy a képen szereplő fiatalok tulajdonképpen színművészeti főiskolások, akiket a fotós egy kávéházban látott meg és vett rá arra, hogy modellt álljanak neki.

A lány, Francoise Bornet 1992-ig őrizte titkát, hogy ő a képen szereplő szerelmes lány. Ugyancsak ő volt az, aki pár éve árverésre bocsátotta a régi kópiát, amelyet Doisneau küldött el annak idején neki és partnerének.

Ha úgy vesszük, az a hajdanvolt művi csók megérte ezt az összeget.