Elek apó - 2500 euróért

Furcsa vizuális kalandot éltem meg néhány napja, aminek története van. Ez pedig a következő:

Elekes Ferenc barátom, világhálón szörfözés közben talált egy hirdetést (lásd a mellékelt 1. sz. képet). A hirdetés szövege a következő: "Statuie poet magyar. Publicat ieri 21.45 de persoana fizica Pop. Pret 2500 EUR. Localitate: Targu Mures. Poet magyar, inaltime 1,5 m,  mai are mici defectiuni la manuta. Utilizatorul nu doreste sa fie contactat de agenti comerciali."

1. sz. kép

Magyarra fordítva mindez így hangzana: "Magyar költő szobra. Közzétéve tegnap 21.45-kor, Pop fizikai személy által. Ár: 2500 EUR. Helység: Marosvásárhely. Magyar költő, 1,5 m magas, vannak még apró sérülések a kezecskén. A felhasználó nem szeretne kereskedelmi vállalkozókkal kapcsolatba lépni."

Ki lehet ez a megszobort költő? - hangzott el a jogos kérdés. Elekes felhívta Bölöni Domokos íróbarátja figyelmét az esetre, hogy né, milyen szobrokat árulgatnak... Domokos elküldte hozzám a hirdetést, a kérdéssel együtt: vajon kié lehet a szobor? Kit ábrázol és ki csinálta?

Rémlett nekem, hogy már láttam a szobrot valahol. Nem éppen ebből a szögből, de láttam. Percek teltek el, amíg végigzongoráztam emlékezetem kartotékjain. Ha szerencsém van, még a számítógépemen is megvan a fotója. Ami akkor készült, amikor a fotót felavatták.Úgy van, egészen biztos, hiszen 2002-ben még a Milos könyve c. internetes naplómban is felhasználtam... A biztonság kedvéért gyors rákattanás a naplóra: mindjárt az első hónapi bejegyzéseknél megtaláltam - sajnos, igen gyatra felbontásban, formátumban. De akkor meg kell lennie a számítógép rejtett rekeszeiben is!

Fél nap alatt előkerült (2. sz. kép): volt szerkesztőségi kolléganőm, Máthé Éva készítette, aki résztvett a szobor nagyrégeni felavatásának 2001. szeptember 9-i ünnepségén s beszámolót is írt róla. A fotó és a beszámoló megjelentek a Romániai Magyar Szó 2001. szeptember 11-i számában. Tudom, mert magam szerkesztettem be oda.

2. sz. kép

A fotón látható szobor Benedek Eleket ábrázolja, jelképes unokái körében. A szobrot a régeni katolikus érdekeltségű árvaház parkjában állították fel, id. Jorga Ferenc helybeli szobrász alkotása.

A rejtély így is csak félig oldódott meg: a szobor előtörténetét fotóval dokumentáltuk. De hogy került egy köztéri szobor a vásárhelyi Pop úr tulajdonába, hogy 2500 euróért árulja boldog-boldogtalannak?

Csodaláda

Nem lesz belőle általános gyakorlat, de most nem állom meg, hogy ne hurcoljam át ezt a ládát Elekes Ferenc blogjából, ugyanis megérdemli. Mármint a láda.

Ez egy vérbeli, Fotótanú-ba illő kép arról a múltról, amelyről a blog szerzője annyira érzékenyen és beleélő kedvvel megemlékezik. Amit megpróbál rekonstruálni.

Ez a mesterember láda, mely talán száz éve hányódhat azon a padláson, élő relikvia és a szem koncertje, muzsikája. Aki ilyen ládában tartotta a szerszámkészletét, rossz mesterember nem lehetett. S aki mesterembernek jó, az embernek is beválik - gondolom én...

Rutén életképek

Elkészültek a galíciai rutén életképeket ábrázoló üvegnegatívok professzionális nagyításai.

Molnár Attila több rend másolatot is készített a poros, de árnyalatgazdag sorozatról: egy eredeti, retusálatlan változatot, egy RAW-ban készült nyers változatot és egy javított sorozatot, amely itt látható.

Az Elekes Ferenc tulajdonában lévő fotósorozat így eredményesen besorolt az Erdélyi Fotográfiai Múzeum digitalizálási programjának első trófeái közé.

A mellékelt fotó rutén családot ábrázol eredeti rutén tájház előtt.

Galícia

Elekes Feri barátom, akinek házában egy felhagyott régiség-

kereskedés tárgyai állnak felhalmozódva, emlékezett rá, hogy van egy dobozban tucatnyi üveglemez fényképe, nála csak porosodik, nem is tudja, miért vette meg annak idején, elküldi nekem, hátha hasznát veszem.

Az üveglemezeket szépen áttöröltem vattával, megszabadítottam a portól és a magam szerény eszközeivel digitalizálni próbáltam. Mintának itt van egy belőlük, egy ruthén (ruszin) házat ábrázol, valahol a messzi Galíciában (Lengyelország), feltehetően az első világháború körül keletkezhetett. Dátumozás nincsen rajta, csak egy-egy lemezen ceruzával rótt magyarázat: ruthén lakosok, ruthén istálló és a helység, amit egyelőre szintén nem tudok kisillabizálni. Régi fotók gyűjtőivel összedugom a fejemet a jövő héten, s majd beszámolok az eredményről. Addig is csodáljuk e közel száz éves kép finom rajzolatát.