Még egy Liszt

Ezúttal a régmúlt időkből, amúgy feltehetően az 1855-59-es évekből, amikor a Molnár Attila által valószínűsített egész alakos portrékép készült, amelynek ő most boldog tulajdonosa. Azt mondja, több szakértőnek is megmutatta és valamennyien úgy találták, hogy az itt látható férfi ujján látható különleges gyűrű (Liszt gyűrű) elég perdöntő bizonyíték ahhoz, hogy Liszt Ferencet lássuk ezen az időverte, korai fotográfián.

Az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesületet létrehozó fotográfus és műgyűjtő blogjáról , érdekes és változatos felfedezéseiről már többször volt alkalmam szólni. Érdemes ezt a cimet többször felkeresni, mert gyakran eleven, hasznos, sok irányba terjedő információkhoz, dokumentumokhoz jut általa az ember, mint ahogy a közleményeihez fűzött kommentekből is kiderül.

Liszt

A nagy zeneszerző születésének bicentenáriumán, az idei csíksomlyói búcsúra beállított, Budapestről indított pünkösdi zarándokvonat egyikére, a Csíksomlyó Expresszre, annak is a mozdonyára a magyar címeren kívül felkerült Liszt Ferenc portréja is, így amerre csak megfordult, állomásról állomásra terjeszthette e tájakon átívelő zeneköltő munkásságának üzenetét.


Liszt amúgy is jó ismerője volt az erdélyi-romániai társadalmi és művelődési közegnek, sokfelé kötötték őt a baráti, érzelmi szálak, nemesen bölcs arcélének feltűnése a vasúti környezetben egyáltalán nem kirívó, mint ahogy azt Ádám Gyula két ihletett riportfotóján láthatjuk.


Számomra e fotók híven hordozzák magukon az ünnep hangulatát: az ember özönlő tömeget, kavargó pályaudvari látványt várna egy expresszvonat érkezéséről, s helyette kapja a nyugalmat, a hiányt magát: a vonat befutott ugyan, de a zarándokok másutt vannak - hiányuk pedig a láthatatlan pünkösdi tömegjeleneteket helyettesíti. Valamit valamiért...