Alvó katona

FOTO: FORTEPAN

Ma végre belefeledkeztem a fortepan.hu csodavilágába... Néhány hete, hogy felhívták rá a figyelmemet, azóta innen is, onnan is érkezik jelzés, hogy milyen gazdag és széles merítésű ez a huszadik század szárítókötelére felfűzött, immár az 5000 felé közeledő, nyilvánosan is látogatható fotógyűjtemény...


Pedig a kollekció jóval nagyobb. Megálmodói, gyűjtői a lehető legegyszerűbb szándékkal vágtak neki: húsz esztendővel ezelőtt, talán éppen a rendszerváltás hangulatában. Bevallásuk szerint a budapesti lomtalanítások idején, szabályos turkáló módszerrel kutatták föl az eldobott háztartási holmik között a legkülönfélébb fotós emlékeket: negatívokat, papírképeket, diát, üvegnegatívot, bármit. Gyűjteményük ma már a 40 ezer felé járhat. 


Ennek a tizede elérhető a világhálón.

Nagypali

Ez a név ma még fogalom. Legalább is itt, Erdélyben az. Hogy meddig, az a jövő titka - de addig bizonyosan, míg tanítványai élnek és emlékét, példáját éltetik.


Ma még vannak elegen.


Tegnap került fel a Magyar Elektronikus Könyvtárba az a beszélgetőkönyv, melyet közel három évvel ezelőtt követtem el Márton Árpád csíkszeredai festőművésszel (Színek a palettán), s amelyben az egykori tanítvány annyi szeretettel, melegséggel emlékezik meg a marosvásárhelyi művészeti líceumban oktató, tragikus sorsú tanár-festőművészre, aki Nagy Pál volt. A széles érzelmi regiszteren játszó, a fiatalokhoz talán a legközelebb álló, örökké vívódó, munkásságában rendkívül tudatos, kísérletező művész.


Érdemes elolvasni, miként vall az emlékező művész volt tanáráról. Emlékeinek éltető felidézésével azonban nincs egyedül. A Kanadában élő Pusztai Péter, a Tanár Úr jó pár évvel későbbi tanítványa is leteszi mellékelt filmkockáival a garast.

Csillagőrség

Mincsor Szabolcs gyergyószentmiklósi fotós kimerító, nagy türelmet igénylő játékba fogott Gyergyócsomafalván azzal, hogy a szeptemberi éjszaka csillagjárását akarta gépével nem csak kilesni, de meg is örökíteni. Az ilyen képeket nem csak bravúrból szokták készíteni a fotográfusok, de igen jó gyakorlatot is jelent számukra, hiszen rendkívüli körülményekhez rendkívüli technikai feltételeknek kell eleget tenni. Ezt pedig nem csak tanulni, hanem gyakorolni kell.


A legjobb, ha a leckét saját magának adja fel az ember. A HMKK-fotótábor megfelelő alkalom volt arra, hogy a fotós időt és helyszínt találjon egy effajta csillagőrséghez, mi pedig most az eredményt látjuk: az "őrtornyot", amelynek a szerepe inkább az, hogy a táj dimenzióit és az éjszaka mélységét jelezze felénk, a távolban pedig a község esti fényei az élet mélységéről nyújtanak viszonyítási alapot.

Életöröm

Ádám Gyula ritka őszinteségű portréját nézegetve azon töprengek, hogyan működhet az az élettani mechanizmus, amely belülről sugározza szét, kivetíti a derűt, a lelki nyugalmat, az életörömöt? A döbbenetet csak fokozza az a tény, hogy ezt a sugárzó jelet egy olyan asszony arcán fedezem föl, akit nem kényeztetnek el a mindennapok, és a mifelénk amúgy sem magas életstandardnak nem igazán a felsőbb rétegeiben helyezkedik el.

Szembenézés

Mit tesz a fotós, ha merően, nyíltan szembenéz vele a kiszemelt alany? Nem egyszerűen belenéz a lencsébe, hanem minden érdeklődésével a képíró szemébe fúrja a tekintetét, kutatóan, faggatóan, mintha egyszerűen megfordulnának a szerepek, s a fotósnak kellene vizsgáznia a témául választott ember előtt.


Molnár Attila objektívje "állja a sarat".

Feredő

Szentes Zágon, aki ritkásan vesz részt a fotótá-
borok tevékeny-
ségében, de amikor benevez, addig nem nyugszik, míg meg nem szedi magát elegendő zsákmánnyal, amiből aztán huzamosabb időn át él.


Általam Csomafalvi dizájnnak nevezett, a Káfé főnix számára válogatott képsora tovább halad azon a vonalon, ami művészi törekvéseit jellemzi: olyan látványelemeket fölfedezni akár a legprózaibb valóság képi hálójában, amelyek megmozgatják a fantáziát, mozgalmassá teszik a színek egymásra hatását. Egyfajta nyomatok ezek a trófeák, amelyek azon túl, hogy a hely szellemét, a "pecsétjét" hordozzák, esztétikailag összhangot, egyensúlyt és beleélő képességet hordoznak.

Fasors

Verset fotózott Márton Ildikó Gyergyócsomafalván, a HMKK-fotótáborban. Ott készült képei nem csak pontosak, atmoszféra teremtőek, hanem telítve vannak gondolatiságra utaló képiséggel. Majd minden ajándékképén - amelyeket a Káfé főnixen lehet lapozgatni - feltündöklik számomra egy gondolatsor, s csodák csodája, az itt mellékelt páros kép még saját versemet is eszembe juttatja, pedig e fotóknak semmi közük az egyszerű illusztráláshoz. Önálló, szuverén alkotások, összecsendülő kép-szimbólumok. Rájuk nézve, bennem teremtődött újjá az a hangulati háló, mely az Ellenállás című kötetem címadó versét életre hívta. Időben távol - én a hetvenes évek elején, a fotós szeme pedig az új évezred első évtizedének végén időzik el ugyanolyan határozottsággal a fasors globális jelentésességén.

Textil

A gyergyó-

szárhegyi Erős Zoltán Leven-

te újonca a HMKK-

fotótá-

boroknak. Első dobbantás ez egy igen erős mezőnyben, ahol mindenki egyénileg és saját magához viszonyítva teljesít. Abból, amit a rendelkezésemre bocsátott, azt a következtetést szűrtem le, hogy a fotóst elsősorban a részletek, a természetes életkörnyezetben testet öltő dekorativitás érdeklik. Azok izgatják - bár megfordíthatom a kérdést, s úgy is fogalmazhatnék, hogy azokat ismeri föl biztonságosabban, azokat engedi közel magához. Hogy ebből stílus lesz, hosszabb távú művészeti törekvés? - arról még korai elmélkedni.

Termés

Szétszé-

ledtek a gyergyó-

csomafalvi táboro-

zók, a fotós akció kézben-

tartójához érkeznek a Fotóta-

núnak és a Káfé főnixnek szánt "kóstolók". Jól van ez így: a termést illő, s ugyanakkor szerencsés dolog felmutatni, legalább egy jelzés erejéig.

Mondhatom, ma szerencsés napom van. Számomra új fotós alkotásaival ismerkedem. Válogatásának mindjárt az első darabja mellbevág: a kicsinyke paszulytermését dédelgető néne átszellemült, törékeny alakja maga a megtestesült gondoskodás; megörökített gesztusáról lerí, hogy törvényszerűen így áll hozzá az élet dolgaihoz. Kezét a teremtés, a jobbítás szándéka vezeti, ráncait az a törekvés írta arcára, hogy a magáéból másokat is megajándékozzon, és legfőképp, hogy ne maradjon adósa senkinek sem.

Mintha élne

Pusztai Péter ötlet-

gazdag, ma is frissnek ható utcai pillanat-

képeit szerkesz-

tem újra a Káfé főnix portálon. Valamikor a honlap elődjén teljes egészében végig lehetett lépdelni a Huncfut hétköznapok-nak keresztelt, majdhogynem napi rovat mintegy kétszáz fotóján. A honlap "bezárt", a sorozatot át kell menteni az utódportálra - más elrendezés, más koncepció szerint. Különös, felemelő élmény újra magamba ereszteni az aleatorikusan egymást váltó skiccek, tréfák, képi poénok és jóindulatú lesifotók sorjázó üzenetét. Egyenként mérlegelem a képek önálló jelentéstartományát, megállapítva, hogy PP előtt nem léteznek tabuk, de elzárkózó preferenciák sem. Mindent látványnak könyvel el, ami a szeme elé kerül. És minden, ami a szeme elé kerül, valami rendkívüli szerencse révén, fölkínálja magát neki.

Impresszió

Ez a kép maga a zene és a mozgás. Olyasmi, ami nem materiális, ám mégis elszakí-

thatatlan a vizuali-

tástól.

Ádám Gyula hosszú évek óta fotózza - hivatásszerűen - a Csíkszeredai Régizene Fesztivál eseményeit. Több ezerre rúgó archívumából akár össze is lehetne állítani az 1980-ban indított rendezvény utolsó évtizedének eseményalbumát. Most csak egyetlen képet ragadok ki belőlük, amely egy 2007-es operaelőadáson készült (Henry Purcell: The Fairy Queen). A középkori művet Mary Collins neves brit táncoktató alkalmazta táncjátékká, s a barokk dallamok így nem a dalban, hanem a mozgásművészet alakzataiban váltak érzékelhetővé.

A fény felé

Jó kép ez, bár nem profi műve. Egysze-

rűsége és ténysze-

rűsége teszik azzá. A szatmári Debre-

czeni Éva első-

sorban író, költő, újságíró, de a képvilágnak is érzékenyen a hatása alá kerül. Teknőse furcsa kalandba keveredett: egy fénycsóva rabja lett és így vált a szemünkben is képivé, létezővé. A sötétben ugyanis soha se vehettünk volna róla tudomást. De mert a lassú, ám kitartó állatban megvolt a szükséges ambíció ahhoz, hogy kiemelkedjék a homályból, célratörő vergődését látjuk és - tiszteljük érte.