Galambetető

Ez a kis, Chaplin-szerű alak, bögrével a kezében a dédnagyapám. Legalább is, azt mondják. Én hiszem. De már nem nagyon van ki igazolja, mert akik látták őt életében vagy ismerték, azok már nincsenek.

Csak ez a családi fénykép van utána.

Áll a brassói udvarán, és eteti a galambokat. Túl van már ekkor élete delén, talán már nyugalomba is vonult a vasúttól, ahol dolgozott.

Képzelem, hogy vasárnap volt, amikor kiöltözött, templomba menés előtt. S amíg az asszonyok elkészültek, ő megetette a galambokat. Valakinek meg nagyon megteteszett ez a gesztus és lefényképezte. De biztosan, nem olyan lesipuskás módra, ahogy manapság könnyen lekapjéák az embert. Észre se veszi, úgy rákattannak.

Dédnagyapámnak alkalmat adtak felkészülni. Hiszen a kép elkészítéséhez is idő kellett. Amúgy nem látszik rajta, hogy különösebben izgatta volna magát. A galambetetés teljesen kitöltötte életének AZT a pillanatát. Ó, békeidők idillje!