Mi lehet ennél nagyszerűbb és... nyomasztóbb feladat, mint állni egy kiállítóterem közepén, és Capát magyarázni... A Mester falon függő képeit. Amelyek nem azért olyan értékesek, mert horribilis összegre taksálják őket, hanem mert megismétlehetetlen ritkaságok. Tanúságok arról, hogy a világ hogy megyen.
Robert Capa (Friedmann Endre) kulcsfigurája a huszadik századi fotográfiának. Ugyanakkor kulcsfontosságú időszakbankapott rá a fényképezésre, és bármerre vetette a sors (volt rá gondja, hogy lehetőleg mindig "első vonalba" kerüljön), mindig a lényeget hozta. Kiállításai, anyagai járják a világot.
Most Marosvásárhelyre kerültek, május elseje előtt pár nappal, Kovászna megyei fotósok-szervezők jóvoltából. És akinek magyarázni adatott lehetőség, Nagy Miklós Kund, biztosan műkritikus voltának legjelentősebb perceit élte át akkor, amikor egy nem túl népes, de kemény magnak magyarázta Capa falra került festményeit. Az eseményt blogjában megörökítő Báthori Zsigmond tulajdonképpen nem is jut szóhoz megilletődöttségében, s fotóriportja beszél arról, ami számunkra is nehezen hihető: karnyújtásnyira kerülni a fotografálás egyik legnagyobb legendájától, annak képeitől. A riportból kiragadott kép számomra azt a helyzetet fejezi ki, amibe a ma embere került, aki fél évszázados képi bizonylatokban ismeri föl mindazt, amit újra és újra nem árt elismételni: ember, nem vagy mindenható, de lehetsz sorsfordító jóban-rosszban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése