Portrék az időben

Gisele Freund: Cocteau

Párizsban nemrégiben megnyílt egy érdekes portrékiállítás, amit egy Németországból még a hitleri időkben elmenekült fotográfusnő munkáiból állítottak össze. Gisele Freund, aki 2000-ben halt meg, egy németországi műgyűjtő lánya volt, s ahogy az lenni szokott, a pályán egy gimnáziumban ajándékba kapott Leica-gép indította el. Már korán elkötelezte magát a militáns szociófotó mellett. Amiben nagyot alkotott: a dokumentumriport és a kortárs írók galériája.


(Jellemző a szakma iránti ragaszkodására, hogy Párizsba menekülésekor mindenáron magával kívánta vinni negatívjait, ezért saját testére tekerte azokat, úgy sikerült átsiklani vele a határon.)


1933-tól 1940-ig Gisele azt tűzte maga elé, hogy megörökíti a kor Párizsban megközelíthető kulturális nagyságait. A lista, mely nem teljes, egyben jellemző: Stefan Zweig, André Malraux, Romain Rolland, André Gide, Colette, Jean Paulhan, Henri Michaux, Paul Eluard és mások elevenednek meg kendőzetlen, természetes portréin. Vadászterülete két, írói nagyságok által sűrűn látogatott könyvesbolt volt az Odeonon (Shakespeare and Co; Maison des Amis des Livres), az itt rendezett bemutatók, felolvasások, találkozók ember- és lencseközelbe hozták az akkori "sztárokat". Az elsők között kísérletezett a harmincas években elterjedő színes technikával is.


(Jellemző, hogy az emlékező jellegű mostani tárlathoz a könyvesboltok kirakatait és bejáratát is restaurálták, a tárlat szerves részévé tették.)


Számos íróportréja valósággal kanonizálja tárgyát: aki meglátja Jean Cocteauról készült színes portréját, az örökké így fog emlékezni az érzékeny költőnagyságra...