A bukaresti televízió Magyar Adásának két részben közvetített riportfilmjére hívta fel a figyelmem Molnár Attila (Erdélyi Magyar Fotográfiai Múzeumért Egyesület), amely a 200 éves Szatmári Pap Károly festő-fotográfusnak állít emléket. Balázs János és Miholcsa Gyula filmjében végigkísérhetjük egyúttal a fotográfusi szakma és mívesség fejlődésének szinte egész folyamatát a huszadik század elejéig, amikor képzőművészet és fotográfia még egymással szoros egységben, bár már konkurenciában is éltek és éltették egyik a másikat.
Tanulságos egy ilyen időutazás, s megnyugtató látni, hogy mindaz, ami az 1800-as évek derekán született, mai kezekben féltve őrzött, tőzsdére vitt és megbecsült kincsek. A pragmatikusan gondolkozó festő-fotós példa lehet ma is a fotográfia művelői előtt arra, hogy a képírói munkában nincs megállás, nincs lazítás, az igazi fényképész folyamatokat rögzít pillanataival, világot és maradandó értéket teremt akkor is, ha mindezt csupán a valóság másolása révén teszi.
A film végignézhető e hivatkozásra kattintva; jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése