Ádám
Gyula a
budapesti Kolta
Galériában
(A tegnap megjelent szereda.origo c. csíkszeredai műsormagazin számára írtam az alábbi tárlat-előzetest Á. Gy. munkái kapcsán.)
November
10-én nyílik
tárlata Ádám
Gyula csíkszeredai
fotóművésznek abban
a rangos
kiállítóhelyiségben,
amely így
ajánlja magát:
"2005
októberében
megnyitott
fotógalériánk
névadója a
tragikusan
fiatalon
elhunyt
fotótörténész,
dr. Kolta
Magdolna, a
Magyar
Fotográfiai
Múzeum és
a Magyar
Fotográfusok
Háza (Mai
Manó Ház)
alapítója, a
magyar
fotográfia
elmúlt tizenöt
évének egyik
legfontosabb,
megkerülhetetlen
személyisége.
A galéria
vezetője Katkó
Tamás
fotóművész,
művészeti
tanácsadói a
legfontosabb
szakmai
szervezetek
képviselői:
Haris László
fotóművész,
Kincses Károly
fotótörténész
és Korniss
Péter
fotóművész."
Ádám
Gyula a
megnyitó után
pár héttel,
november 28-án
lesz ötven
esztendős. Tárlata,
amit e
sorok születésekor
állított össze,
egyfajta összegzés
is: régi
és új
munkák szűkösen
mért elegye.
Visszafogottságát
ne
úgy
értelmezzük,
mintha
nem
telne
ki
műhelyéből
egyszerre
több
tárlatra
való
is,
de
Az
említett galéria
szabályai ugyanis előírják
a mindenkire
kötelező érvényű
jelszót: keveset,
de jót...
Az
ötvenet elérve,
mint minden
alkotó ember,
Ádám Gyula
is így
vagy úgy,
felér a
tetőre. Mondhatni,
paradicsomi állapotok.
Erejének még
teljében, bőven
van már
mire visszapillantania,
van mit
számbavennie és
nem egyszer
újra felfedeznie,
az élettapasztalat
szűrőjén általengedve.
A készítendő
tárlat árnyékából
üzeni a
fotográfus: egyre
többet gondol
arra, hogy
ideje lenne
végre alaposabban
benéznie a
szőnyeg alá.
Ahová nap
nap után,
hétről hétre,
hónapról hónapra,
évről évre
mondjuk úgy,
beseperte munkálkodása
hozamát, s
amikor éppen
kellett, csak
előhúzta onnan
mindennapi csodáit,
amiket viszont
bő kézzel,
számolatlanul mért
mindenkinek, aki
kérte, aki
számított rá.
Tehette,
mert jutott
is, maradt
is -
de mi?
De mennyi?
(A folytatáshoz mindig kattintson a További bejegyzések-re)
