Volt egy Napi Budapest...

Mint annyi szép a városban
a mesterséges vízesés is a századforduló terméke

... azaz hogy ma is megvan még, mint egy jól karbantartott bunker, hiszen most is föl lehet keresni, éppen csak nem gyarapszik, nem gazdagodik, nem tölti be azt a hivatását, amit magát amatőrnek nevező készítője szánt neki.
Méghozzá nem többet, s nem is kevesebbet, mint rendre képes jelzésekkel bemutatni mindannyiunk kedves városa, Budapest látnivalóit.

Csakhogy a Napi Budapest blog időszámítása sajnálatosan megállt 2012. június 23-án, amikor is az a hír terjedt el, hogy "Egy olyan helyi rendeletet akarnak elfogadni, amelynek értelmében a hobbi célból, magánszemélyek által üzemeltetett blogoknak is fél millió forintot kell fizetniük amennyiben a blog domain címében benne van a Budapest szó. Gondolom valahogy át lehetne vinni a blog tartalmát más címre (át lehet egyébként?), de egyelőre ezzel azért sem foglalkozom, mert arra számítok, hogy ezt a nonsense rendeletet rövid időn belül eltörlik. Addig is biztos, ami biztos, elérhetetlenné teszem a blogot, várva a "jobb időkre". Erre hétfőn fog sor kerülni. Addig még nyugodtan lehet barangolni."
Majd utóiratként: "A rendelet elfogadását elhalasztották, ezért egyelőre a blog is marad."

Nagyon remélem, hogy az őrültség hulláma itt megállt, mert a blog azóta is látogatható, s ami képi gazdagság ott két év alatt felgyűlt, az kellő szellemi táplálék nemzedékek számára is. Nem tudom, miért zavarna valakit a dokumentarizmus, s ráadásul az a formája, ami mindenek előtt építő jellegű. A szépséget, a gazdagságot adatolja - azt, hogy milyen gazdag lehet az ember, ha értően szétnéz környezetében.

A lelki szegénységről nem ez a blog szól, hanem azok a rendeletek, amelyek az ilyen jóhiszemű kezdeményeknek keresztbe tesznek.

Divatfotózás a Március 15-e téren

Már jó ideje kint áll a rakparton ez a faragott emlékmű,
ami azoknak állít emléket, akik a 2006 augusztus 20-ai vihar
miatt haltak meg. Elég szokatlan darab: ritka,
hogy egy halottakra emlékező faragvány mosolyogjon.