2009. október 9., péntek

Kertész és Brăila


Szeptember 8-i bejegyzésemben (A transzport) azon aggályoskodtam, hogy Kertész Andornak tulajdonított 1918-as brăilai felvételeket esetleg a helység félreértésén tartják nyilván, hiszen a rudimentáris logika szerint abban az időben egy osztrák-magyar alattvalónak, aki ráadásul katona is, nincs mit keresnie az ellenséges Brăilán.

Igaz, hogy mindezt kétkedő, kérdőjeles formában tettem szóvá, utalva rá, hogy a szakemberek (bármennyire is szeretném, nem tartom magam közéjük illőnek) majd választ adnak erre a piciny hitetlen tamáskodásomra.

A választ most megkaptam, méghozzá attól a Kincses Károlytól, akinek Kertész-megemlékezését dícsérőleg emlegettem korábbi blogbejegyzésemben. Köszönöm, hogy tényszerűen, minden különösebb magyarázatot mellőzve eljuttatta hozzá Kolta Magdolnával közösen írt könyvük (Hazai anyag - Fotónapló. André Kertész és a magyarok, 2005) ama részletét, amelyből tagadhatatlanul kiviláglik, hogy Kertész igenis, nemcsak hogy megfordult Brăilában, hanem a jelzett képeknél jóval több fotót készített a háborús Romániában. Bizonyítékul magának a fotóművésznek a vallomásai szolgálnak, melyeket Lugosi Lugo Lászlónak adott (Beszélgetés André Kertésszel 1981. január 13-án New York Cityben, Fényképészeti Lapok, 1981. április), s amelyekből Kincsesék könyvükben bőven idéznek.

Köszönet Kincses Károlynak azért, hogy még egyszer, és ami még fontosabb: tisztázólag szólhattunk a témáról. Továbbá azért is, mert a kételyek eloszlottak, ama tanulsággal, hogy az élet mindig bonyolultabb és ellentmondásosabb annál a sematikus képnél, amit a kései történelem elénktár...

*

"Kertészt részlegesen gyógyultnak nyilvánították. Májusban Albániába helyezték, ahová Szerbián és Bosznia-Hercegovinán keresztül utazott. Feltehetőleg számvevői feladatokkal bízták meg, a visszavonuló hadsereg készleteit kellett nyilvántartásba vennie. Ez már nem fegyveres frontszolgálat volt, erre ugyanis sebesülése alkalmatlanná tette. Ezért látható ekkoriban készült fényképein – a civil élet jelenetein kívül – oly sok kikötői, vasúti kép, hiszen feladatai elsősorban a szállítási útvonalak mellé szólították.

„Egy nap az anyagom már a kezükben volt, jött a rendelet, engem elküldtek Albániába. Zászlós voltam abban az időben ott Albániában, valahol az isten háta mögött. Aki elment Albániába, az soha nem jött vissza… Malária volt… És elküldtek oda, valami orosz fogolynak voltam a kommendánsa. Érti? Szerencsémre volt egy unokabátyám, aki a Schwarzenenstellénél volt… Ő azt mondta, nézd… adjál nekem egy kis időt és mint specialista elkérlek téged. És én így jöttem ki Albániából. Minden kamerádom elpusztult, aki odakerült. Aki visszajött, az is elpusztult, mikor visszajött, annyit szenvedett. Gyalog jött vissza Albániából, mikor vége volt a háborúnak. Szinte hihetetlen. Szóval, elküldtek Brailába.” (Lugo)

Május első hetében Szarajevóban tölt néhány napot, innen megy tovább Scutariba. Itt állomásozhatott, de Albánia több pontján is megfordult, fényképezett, tehát volt Durazzóban, Biskjemiben, majd június közepén ment át Romániába, ahol október végéig a nagy dunai kikötőben és átrakodó állomáson, Brailában szolgált. 1918. szeptember vége. Bulgária kapitulál, a balkáni front összeomlik. A háború Európának azon a végén véget ért, 1918 októberében a balkáni antant haderő átlépi a Monarchia délkeleti határait és akadálytalanul nyomul előre. Kertész október utolsó napjaiban katonatársaival együtt hazaindul. Útközben megállva, még Brassóban, a pályaudvaron fényképezett.

„Én mindig fotografáltam. És Brailában egyik nap az ezredes azt mondja, hogy elküld engem Bécsbe, valami hat nagy faláda volt, hogy azt le kell adnom Bécsben, nem tudom, milyen központban. Hajózási központ. Reggel a fiúk jönnek, mikor elutaztam, két embert adtak nekem. Én voltam a kommandáns, hogy a csomagot elvigyük. Elindultunk, a fiú azt mondja, neked milyen szerencséd van, te most mész haza… Talán mentünk három órát, a legnagyobb meglepetésemre a vonatok jönnek vissza, a tetején katonák. Vége a háborúnak! Mi ez? Szóval az ezredes tudta, hogy elvesztettük a háborút és engem küldött menteni az anyagot, hogy vigyem el.” (Lugo)

Illusztráció: Pierette - még egy brailai fotó 1918-ból (Stephen Bulger Gallery)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése