2010. december 20., hétfő

Advent Abásfalván

Ádám Gyula fotói


Két tucatnyian ültünk tegnap az abásfalvi unitárius műemléktemplomban, egyik oldalon a nők, másikon a férfiak. Középen, a szószéknél a tiszteletes. Odakint csattogott a hideg, az éppen elállt havazás után szél kergette a pelyheket. Odabent vatag párával pipált az Ige minden kiejtett szava. Néztük egymást, a gyér padsorokban, olykor felcsendült a közös ének, az imádság és tudtuk: Abásfalva búcsúja az óesztendőtől az idén is s ezután is egyre szűkebb körben zajlik majd. A hímzett vászonborítós énekeskönyveket egyre kevesebben lapozgatják, s egyre kevesebb kéz kulcsolódik imára.


De akik a templom hidegét elviseltük, egyemberként vonultunk istentisztelet után a közbirtokosság szomszédban álló épületébe, az egykori abásfalvi iskolába, ahová már csak emlékezni járnak, akik valamikor tanulókként kőlépcsőit koptatták, de az már nagyon régen lehetett. Abásfalván, ha van is néhány gyerek, már eljárnak tanulni távolabbra. A volt iskolát szépen kipofozta a közbirtokosság, amely még bírja úgy ahogy erővel, pénzzel, az emeleti nagy teremben, körben a falakon a Homoródi vasárnapok című fotókiállítás képei kaptak helyet, külön fő falon az abásfalvi képek; a Szeptemberi fotósulisok és barátaik nemrég Csíkszeredában, majd később Marosvásárhelyen is bemutatott homoródi tárlata adventi esemény, látványosság a falu népének - már akik a jeges, zimankós időben még kimerészkednek a házból a csúszós útra. 



A fotósok közül, aki tudott, megjelent a tárlatnyitón, az ablakokon bevetődő nap melegénél felengedett bennünk a templomi szorongás. Egyszerű, emberi szavakat mondtunk egymásnak, hallgattunk meg egymástól, az abásfalviak saját, mindennapi életüket keresték s fedezték föl a kiállított munkákon.


Fotók... Kiállítások... Népesebb és kihaltabb kiállítótermek... Galériák... Hol érdeklődés, hol közöny. A fotós mindennek tanúja és előmozdítója. Tőle indul ki a látvány befogadásának a szándéka és hozzá érkezik vissza. Öröme a fotó. És az, hogy megmutathatja a világnak.


Búcsúzóul végignézek a déli napban fürdő, fehérre meszelt termen: ha ki is ürült, éltetik a képek, amíg a falon vannak. Amit elcsentek a homoródi falvak látványából, at most bőkezűen visszaadják...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése