*
Miklós Csongor nem először vendége a blognak, de fotós tevékenységében minden bizonnyal határkő és nyomot hagy a tanfolyamon tanultak és tapasztaltak lényege. Életképbe oltott portréja nem csupán spontán voltában hiteles, hanem az alakuló gyermekjellemre utaló, tartózkodó kíváncsiság kifejezője.
A mezei ténykedés közben botjába kapaszkodó fiúgyermek úgy néz a fotós által megtestesített világra, mint aki hiszi is meg nem is, ami üzenetként feléje érkezik. Lehet, hogy beállásával kissé pózolni is akart, de ez a kísérlete nem tudta elfeledtetni velünk az ő természetes gesztusait. Sminkeletlen külseje, egyénisége döntően meghatározzák viselkedését, s a feltételezett pózolásból is inkább a cselekvés játékos jellege az, ami szemünkbe ötlik. A kétkedő arcvonások elő- és utóélete mindenképpen egy nem túl könnyű gyermeksorshoz vezetnek bennünket, amelynek szünetet jelző, lélegzetvételnyi pillanata fotográfus és témája múló egymásratalálása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése