(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
András-Nagy Róbert istállósarki fotójának jellegzetes szaga van. Olyan látványt közvetít ugyanis, ami azonnal kiváltja a hozzá tartozó, más érzékszervi ingereket is. A kép ugyanis nem aprólékosan kidolgozott részletek halmaza, hanem a maga egységében, nyomott hangulatiságában rögzített belső világ, amelynek épp olyan meghatározó eleme a gerendák közül bozontosan kilógó szénaszál, vagy a pókháló lepte falak, a régi, patinás tárgyak, a padlaton heverő törek, hulladék... Mindezek együttesen, idő konzerválta összeszokottságban jelenítik meg azt, amit az újdonsült fotós elénk tár. Amennyire felfedezés mindez számára, ugyanúgy szembesülünk mi is az értelmezéssel.
E hangsúlyosan hangulati fotó tipikus vizsgamunka; látszik rajta, hogy tanulmánynak készült, demonstrációnak egy világról, amelynek megismerése majd csak ezután történik, mert mindaz, ami a fotográfiában éltető elem és képre kívánkozó valóság, az belefér ugyan egy enteriőrbe is, de valójában jóval túlnő a falakon, téren és időn és örök kíváncsiságra kárhoztatja a képíró embert.
Érdekel majd a folytatás is.
Köszi. S minden jóut!
VálaszTörlés