(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
Imre Annamária fotója a szerénység nagykövete. Fő üzenete a számomra az, hogy egyáltalán nem akar feltűnősködni. Rejtett szépséget ábrázol rejtett, szemérmes eszközökkel. Ha kiállításon függne, sok-sok társa közé elegyedve, valószínű, hogy elsiklana fölötte a tekintet. Így viszont, önmagában, bármennyire is rejtezkedő, muszáj észrevenni.
Kis semmi csobogó bukkan elő rajta a mindent rejtő bokrok lombja alól. Szelíd folyása mintha maga lenne a bocsánatkérés, amiért útnak indult és felzavarta a rengeteg csöndjét. Mintha szeretné lecsillapítani a csobogásával fölvert hullámgyűrűket,s amikor majd elsímul a tükre, akkor észrevétlenül tovasiklik, eloson a fák, bokrok tövén, amerre sorsa vezérli: egyre lejjebb.
Ezt a pillanatot ábrázolja Imre Annamária fotója. Azt, amikor már minden eldőlt, pedig még csak éppen hogy elkezdődött. Hová jut e forrás vize? Ki tudhatja. Akár csak a kép szerzőjének a sorsa: kódolva van. És csak ő az, aki képes feltörni a kódot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése