(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
Módi István-Hunor fotóját nem is tudom, miért "jegeltem" mostanig. Talán féltem elővenni. Óvakodtam, nehogy elszálljon a varázs és amit én az elején beleláttam, arról egy idő után kiderüljön, hogy képzelgés volt csupán.
Az idő jó tanácsadó. A vasárnapi kávé után eldöntöttem: most újra előveszem az eldugott mappát, s ha nem múlt el a varázs, akkor meghajtom a fejem előtte. És lőn...
Az itt látható életképe nem csak műfajilag felel meg a nevének, hanem valóban maga az ÉLET: a tettekre serkentő, derűs, szikrázó fényár, amelyben ember, állat, természet egyaránt jó szívvel megmártózik s nyújt a képhez is varázsos ragyogást, eleven patinát, értékes, sokatmondó mélyárnyakat. Ez a fotó csöppet sem "romló áru". Olyan tartósan megkomponált, hogy hiába keresek rajta fenntartást, kifogást. Talán szerencséje van velem a szerzőnek, hogy tudásom, tapasztalatom nem arányos a rajongásommal. Ezért le is hűtöm most kissé magam, mondván: ez a fiatalember sokat, nagyon sokat tanult már el mestereitől. És mindazt nem szégyellte saját tudássá lényegíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése