(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
Miklós Kinga, másokkal egyetemben, az enteriőrt részesítette előnyben a szakmai vizsgára készülve. Itt közölt képe számomra főként azért kedves, mert egy szokatlanul ritka, bár adott helyen törvényszerűen megismétlődő pillanatot rögzít: amikor egy árnyékos, zárt helyiségben a napfény beesik egy kósza rés csapdájába, s azon a résen teljes erővel beleönt ragyogó özönéből annyit, amennyi befér rajta.
És bármily kevés is az így beszüremkedő fény, mert a rés keskeny, éppen csak hogy van, a sötétség mélyén fölfénylik a csoda, a rabul ejtett nap néhány pillanatig képet ír a számunkra, a fotográfus, aki szintén résen kell hogy legyen, csapdájába ejti a látványt, s így a nap, immár kettős csapda révén, közöttünk marad, legalább emlékezetünk számára.
A hangulatos, szerény képet a bal felső sarokban látható másik rés - amely ezúttal árnyékban maradt - teszi filozofikussá. Azon át az ég tűnődő mélykékje üzen arról, hogy fény és árnyék együtt járnak, kéz a kézben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése